Képeinket szakértők bevonásával azért készítettük el, hogy elindítsunk egy közös gondolkodást arról, hogy hogyan alakíthatjuk másképpen történetünket. Ha nem cselekszünk 2050-re, vagy még akár hamarabb is ilyenné válhat az Alföld, a Mátra, a Balaton és akár Budapest is, mint a Greenpeace képein. De tehetünk-e ez ellen?

Igen, tehetünk. Mindannyian egy élhető jövőre vágyunk. Egy olyan jövőre, ahol véget vetünk az ökológiai rendszerek csonkításának, és végre gyógyulni kezdhetnek; ahol megőrizzük a még meglévő természeti értékeinket a jövő számára. Ahol újra teret kaphat az emberen túli élővilág. Ahol a tiszta ivóvíz nem kiváltság, hanem alapjog. Ahol a fosszilis ipar és a kormányok cinikus tettei nem veszi el a reményt a gyermekeinktől és a jövő generációktól. Ahol az élettel teli tájak, a Mátrát borító erdők és a Balaton élővilága nem csak emlékek a múltból. Ahol a városokban nem a túlélés a legfontosabb cél a szélsőséges időjárási körülmények között. Ezt a jövőt ma kell elkezdenünk alakítani, ha 2050-ben bármit viszont szeretnénk látni belőle.

Érdemi felelősségvállalásra és cselekvésre van szükség a kormány részéről. Garanciákra van szükségünk, ezért ki kell mondanunk: Magyarországnak nincs jövője új klímatörvény nélkül. A jelenlegi klímatörvény túl későre tolja a cselekvést, amikor azt mondja ki, hogy az ország csak 2050-re, 26 év múlvára éri el a teljes klímasemlegességet. Arról sem mond semmit, hogy hogyan fogunk tudni élni a klímaválság által sújtott világban, vagy hogy addig mit teszünk, hogy növeljük erőfeszítéseinket évről évre. Ez teljes felelőtlenség, ez a jövőnk felélése, ez bűn.

A melegrekordokat döntő nyári forróságot átélve mindannyian azt érezhetjük, hogy ez így felfoghatatlanul kevés, hiszen már most is a klíma- és ökológiai válság súlyos következményeivel találjuk szembe magunkat. Nincs válasz arra, hogy mindenkinek jut-e majd megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvíz a hőhullámok idején is; hogy mindenkinek jut-e megfelelő mennyiségű és minőségű, élelmiszer; hogy mit teszünk az élővilágért; vagy éppen, hogy a településeink képesek lesznek-e védelmet nyújtani nekünk a hőhullámokkal szemben. Fel sem merül, hogy hogyan akadályozzuk meg az élőhelyek kiszáradását, sem az, hogy hogyan tesszük újra változatossá az átalakított tájakat.

Ma még csak ízelítőt kapunk abból, mi vár ránk, ha nem szüntetjük meg az éghajlatunkat romboló károsanyag-kibocsátásokat, és nem próbálunk meg alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez. Mi vár ránk, ha nem nyújtunk segítő kezet az energiaszegénységtől szenvedő háztartásoknak. Ha nem növeljük a zöldterületek arányát a városainkban, és ha nem kezdünk el értékként tekinteni vizeinkre. Ha nem alakítjuk át az élelmiszerrendszereinket, és ha nem hagyunk fel az esztelen fogyasztással. Ha nem változtatunk, akkor a tétlenség bosszút áll – és nem csak rajtunk, embereken, hanem megszámlálhatatlanul sok más élőlényen is.

Tegyünk érte, hogy ne így legyen. Írjunk egy másik történetet!