Ha tovább halogatjuk az érdemi cselekvést, hazánk egyes tájai alkalmatlanná válhatnak a minőségi emberi életre. A sokat emlegetett, de mégsem elég komolyan vett időjárási szélsőségek különösen pusztítóak lehetnek ott, ahol például eleve vízhiány van – mint például a Homokhátságon. Hogy milyen körülmények között kell majd (túl)élnie annak, akinek 2050-ben ez a táj lesz az otthona? Vagy épp mindez milyen hatással lehet az ország többi lakójára? Ebbe nyújtunk betekintést az alábbi képpel. Nem azt mutatjuk meg, hogy milyen lesz a jövő: hanem azt, hogy mi várható akkor, ha nem térünk le sürgősen arról a pályáról, amelyen ma haladunk. Ha továbbra sem tartjuk meg a vizet természetközeli élőhelyekben, különösen a talajban; ha nem ott és nem azt az élelmet akarjuk termelni, ami összhangban van a táji adottságokkal; és ha nem teszünk meg mindent, ami az éghajlatváltozás mérsékléséhez szükséges. Akár a kép egészét nézzük, akár a részletekben mélyedünk el, azzal szembesülünk, hogy rengeteget veszíthetünk. Itt az ideje, hogy komolyan vegyük: gyökeres változásokra van szükség, a tétlenség nem opció.

Nézz körbe a panorámaképen, és kattints az infópontokra további tudnivalókért.

Grafika: Filus Norbert
A koncepció az Elephant in the Room közreműködésévél készült.

Köszönjük Dr. habil. Jakab Gusztávnak az ábra elkészítéséhez nyújtott segítségét.