Nagyvárosi nyomornegyedek csak tőlünk távoli országokban vannak, Pest nem válhat ilyenné. A Duna végtelen, örökké meg fogja határozni Budapest városképét. Az ivóvíz a csapból folyik, miért állna érte bárki sorba? Az pedig nem fordulhat elő, hogy katonák tartóztassák fel a lakosokat a Budát és Pestet összekötő hidakon. Ezek az állítások most igazak, de vajon igazak lesznek 2050-ben is? A klíma- ökológiai válság nem csak a környezetünket alakítja át, a környezeti változások gazdasági és társadalmi változásokat is elő fognak idézni. Kérdés, hogy társadalomként hogyan alkalmazkodunk a környezeti változásokhoz, és hogyan használjuk fel, hogyan osztjuk el a rendelkezésünkre álló erőforrásokat – ahogy az is, hogy mit teszünk a válságok enyhítéséért. Számíthatnak-e majd a klímaválság áldozatai a szerencsésebbek szolidaritására? Időben reagálnak-e a döntéshozók a helyzetre, és bevonják-e a társadalmat is a döntéshozatalba? Ezek nélkül nehezen fog menni. Mi szeméthalmokat sem szeretnénk látni a Duna kiszáradt medrében, és katonai ellenőrzőpontokat sem a Szabadság-hídon. Sok döntést kell meghozni ahhoz, hogy ez a disztópia semmilyen formában ne válhasson valóra. Ahhoz, hogy egy másik történetet írhassunk.

Nézz körbe a panorámaképen, és kattints az infópontokra további tudnivalókért.

Grafika: Filus Norbert
A koncepció az Elephant in the Room közreműködésévél készült.