Mérgezett örökségünk

Szennyezett területek és időzített vegyi bombák Magyarországon

Abasár ivóvízbázisának elszennyeződése

Ezen az oldalon…

Abasár ivóvízbázisának elszennyeződése

Alapadatok

A szennyezett terület helye: Abasár (Heves megye), Szélesség: 47,7989 | Hosszúság: 20,00367

Iparág: vegyipar

Írd alá a petíciót: Méregmentes Magyarországot!

Milyen szennyeződés van a területen?

2013. október 7-én az abasári vezetékes vízhálózat több pontján mértek magas koncentrációban szén-tetrakloridot,triklór-etilént, tetraklór-etilént. Mindhárom anyag szerves ipari oldószer, melyeket ma már nem, vagy csak szigorúan szabályozott keretek között használnak Magyarországon. Az Abasár területén lévő régi honvédségi kutakban mindemellett arzént is találtak. A halogénezett alifás szénhidrogén-szennyezés forrása a településhez közeli Pipis-hegyen működő gyár lehetett.

Milyen hatásai lehetnek ennek a környezetre és a környéken lakókra?

A szén-tetraklorid, a triklór– és tetraklór-etilén belélegezve, lenyelve és bőrön át is a szervezetbe kerülhet. Ha hosszú időn át és nagy koncentrációban jutnak az ember szervezetébe, akkor károsak lehetnek az egészségre, rákkeltő kockázatú anyagok. Mivel mindhárom illékony anyag, így vízből a vízgőzön át is belélegezhetők, például zuhanyzás közben, vagy olyankor, amikor a szennyezett vizet forralják. A megyei tisztifőorvos nyilatkozata szerint – mivel ezek az oldószerek nagyon ritkán kerülnek ivóvízbe – egészségügyi hatásaikról csak olyan információk állnak rendelkezésre, amelyek a belélegzett, nem pedig a lenyelt oldószer hatásaira vonatkoznak. Az elszennyezett vízbázis 2013 októbere óta nem játszik szerepet a település ivóvízellátásában.

Mik a tennivalók?

A vezetékesvíz-ellátást előbb egy ideiglenes, majd egy végleges, új hálózat megépítésével [1] 2014 októberére megoldották, az elszennyezett terület kármentesítése, a szennyezett vizek megtisztítása azonban még hátra van.

A klórozott szénhidrogén-szennyezések jellegükből, fizikai és kémiai tulajdonságukból eredően csak lassan bonthatóak le. A triklór-etilén, diklór-etilén, vinil-klorid bomlási sor [2] a természetben baktériumok segítségével is végbemegy, de csak több tíz esztendő alatt. A folyamatot gyorsítani lehet aktív baktériumtörzsek alkalmazásával vagy a körülmények javításával (hőmérséklet, levegőztetés, adalékok alkalmazása), ám ez így is igen lassú folyamat. Vannak olyan új, nanotechnológiai módszerek, amelyek gyorsabban eredményre vezetnek, de költségesebbek. [2] Ezen túl lehetséges a szennyezett víz kiszivattyúzása, majd tisztított víz visszatáplálása.

A szennyezés története

A szénhidrogén-szennyezés valószínűleg a víznyerő kutak fölött lévő Pipis-hegyen működő egykori diódagyárból származik [3]. Ez volt ugyanis a környéken az egyetlen ipari terület, és ott használtak ilyen oldószereket.

A gyárat 1953-ban építették a Mátra erdeibe mint Szerszám- és Készülékgyárat, amely a budapesti Fegyver- és Gázkészülékgyár (FÉG) tükörüzeme volt [4], azaz ha a pesti gyárat lebombázták volna, a gyöngyösi másnap folytatni tudta volna a hadiipari termelést. Tíz évvel később, 1963-ban a fegyvergyár egy része üresen állt, másik része mezőgazdasági gépalkatrészeket gyártott. Ebben az évben csatolták hozzá az Egyesült Izzóhoz (a Tungsramhoz), amely kitelepítette ide a félvezetőgyártást Újpestről, mert mérnökeik rájöttek, hogy ehhez a munkához minél tisztább környezet szükséges. A gyöngyösi üzem az Egyesült Izzó Félvezető- és Gépgyáraként az 1970-es évek közepén volt a csúcson, a Félvezető Gyáregység 1700 munkást foglalkoztatott, főleg diódát és tranzisztorokat gyártottak. Az üzem a ‘80-as években állt le.

A gyárból évtizedeken át szivároghatott a szennyezés a környező kutakba, mivel a vízben vinil-kloridot is találtak, amely csak az oldószerek lassú bomlásával jelenik meg. A legvalószínűbb tehát az, hogy 20-30 éves szennyeződésről van szó, amely ekkorra érte el az ivóvízadó réteget.

A botrány kirobbanása előtt három évvel, már 2010-ben is volt arról adat, hogy az oldószerek jelenléte az ivóvízben közel jár a határértékekhez.

A hatóságok belső vizsgálatot indítottak [5] a mérések szabályszerűségére vonatkozóan, és mint kiderült, valóban történtek mulasztások: az Észak-magyarországi Regionális Vízművek Zrt. (ÉRV) már májusban határértéken felüli szennyezőanyagot mért az ivóvízben, de ezt elmulasztotta bejelenteni; a megyei ÁNTSZ pedig 2010 után nem végzett méréseket, és nem vette észre, hogy a szolgáltatók sem küldik be a mérési adataikat.

2013. október 7-én az ÉRV bejelentette, hogy határérték fölötti koncentrációban mérte a fenti vegyületeket az ivóvízhálózatban.[6] Ezt követően a Heves Megyei Kormányhivatal Hatvani Járási Hivatalának Járási Népegészségügyi Intézete azonnali hatállyal megtiltotta a közüzemi víz lakossági felhasználását (teljes körűen: ivás, főzés, tisztálkodás), és kötelezte az ÉRV-et, hogy biztosítson a lakosság számára napi 30 l/fő ivóvizet. Ezeket lajtoskocsikkal szállították a településre és kannákban osztották el. A környékbeli települések, Gyöngyös, Gyöngyöshalász, Halmajugra, Markaz, Pálosvörösmart, Visonta vízmintáit is ellenőrizték; azokat rendben találták.

A hatóságok rövid időn belül megkezdték az ideiglenes vezeték kiépítését Pálosvörösmart és Mátrafüred ivóvízhálózatának összekapcsolásával. Az új szakasz kivitelezése és tisztítása, ellenőrzése november 15-re készült el, addig a település lakói vezetékes víz nélkül voltak.

A megoldás azért is vett heteket igénybe, mert az első vízpótlási kísérlet további problémákat szült: mivel a régi honvédségi kutakban, ahonnan a pótlást tervezték, arzénszennyezést találtak, a település alacsonyabban fekvő területeit is Pálosvörösmart és Mátrafüred irányából akarták ellátni vízzel. Ezt háromszoros nyomással tették, így több ház bojlere felrobbant, és három helyen csőtörés történt. [7] A vezetékes vizet először csak WC-öblítésre kapcsolták vissza, majd az új hálózat megépítésével fokozatosan először mosdani, november közepére pedig inni is lehetett a vízből.

Végleges megoldást az ivóvízproblémára egy Mátrafüred és Abasár közötti távvezeték megépítése hozott. Ez 2014 októberében készült el, a kormány 90 millió Ft-os támogatásával.

Vonatkozó határértékek

6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet a földtani közeg és a felszín alatti víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekről és a szennyezések méréséről – irányadó a talaj- és talajvízméréseknél.
Kútvízméréseknél: 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről.

Főbb szennyezők, és további információ a mérésekről, valamint a szennyeződés mértékéről

Az ÉRV 2013. október 7-i mérése Abasár két különböző pontján a következőket mutatta ki:

Az 1. mérési helyen

Triklór-etilén: rákkeltő hatású, lenyelve pedig mérgező anyag; a határérték majdnem másfélszeresében, 14,4 μg/l koncentrációban volt jelen.

Tetraklór-etilén: kloroformra emlékeztető, a víznél nehezebb, színtelen folyadék. A nemzetközi besorolás alapján feltételezhetően emberi rákkeltő, továbbá károsítja a központi idegrendszert. 15,3 μg/l mennyiségben volt kimutatható (a határérték 10 μg/l).

Szén-tetraklorid: illékony, színtelen, a víznél nehezebb, édes illatú vegyszer. Vízzel nem elegyedik, de jól oldódik szerves oldószerekben. Több országban már kivonták a forgalomból, mert valószínűleg rákkeltő, mérgező, károsítja az ózonréteget, ráadásul igen stabil, több évtizedig is a légkörben marad. Ha valaki belélegzi, akkor szédülést, fejfájást, álmosságot, hányingert és hányást okozhat. Emellett irritálja a bőrt, lenyelve pedig hasmenést, hasfájást idéz elő. Régebben oldószerként és száraztisztításra használták. 12 μg/l mennyiségben volt jelen. A hazai határérték felszín alatti vizekben 2 μg/l, míg a WHO ivóvízminőségi útmutatója szerint az erre vonatkozó határérték 4 μg/l.

A 2. mérési helyen

triklór-etilén: 9,2 μ/l;
tetraklór-etilén: 9,2 μ/l;
szén-tetraklorid: 6,3 μ/l.

Arzén: mérgező és rákkeltő anyag. 15 μg/l mennyiségben mérték, amely másfélszerese a határértéknek (10 μg/l).

A szennyezett vízbázist nem használják. 2013. november 16 óta a határérték alatt vannak a mért értékek.

Volt-e dokumentumokkal igazolható kármentesítés?

A rendelkezésre álló dokumentumok alapján nem volt. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter 2015 júliusában kelt tájékoztatása [8] szerint a részletes tényfeltárás kiegészítésének elfogadása akkor volt elbírálás alatt.

Milyen hatósági intézkedések voltak?

A település vízellátását egy Mátrafüred és Abasár közötti távvezeték megépítésével oldották meg.
A kármentesítés első lépéseként az illetékes környezetvédelmi hatóság 2013-ban részletes tényfeltárás elvégzésére kötelezte a Nemzeti Környezetügyi Intézetet (NEKI), melyet az 2014 júniusában be is nyújtott.
A hatóság ezt a tényfeltárást nem fogadta el. Kiegészítést kért, melyet a NEKI 2015. július 13-án adott le a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Környezetvédelmi és Természetvédelmi Főosztályára.
A szennyező anyagok felszíni vízbe jutását megelőzendő és a szennyeződés terjedését mérséklendő még 2013 októberében elrendelték, hogy – a túlfolyás megszüntetésére – az ÉRV zárja le a pozitív és a figyelőkutakat.