
Mérgezett örökségünk
Szennyezett területek és időzített vegyi bombák Magyarországon

Ezen az oldalon…
- A KŐPORC balassagyarmati telephelye
- Alapadatok
- Fotók a helyszínről
- Milyen szennyeződés van a területen?
- Milyen hatásai lehetnek ennek a környezetre és a környéken lakókra?
- Mik a tennivalók, és mi a becsült költsége?
- A cég története, átalakulásai
- Főbb szennyezők, és további információ a mérésekről, valamint a szennyeződés mértékéről
- Vonatkozó határértékek
- Volt-e dokumentumokkal igazolható kármentesítés?
- Hatósági egyéb mérési eredmények
- Milyen hatósági intézkedések voltak?
- Hivatkozások
Alapadatok
A cég neve: KŐPORC Elektronikai és Műszaki Kerámiagyártó Vállalat (felszámolás alatt).
A szennyezett terület helye: 2662 Balassagyarmat, Pozsonyi út 30., az egykori KŐPORC telephelye (szélesség: 48,072089°, hosszúság: 19,300158°), a volt ÁFOR vasúti átfejtő telepe, a sportpálya, valamint az előbbi területeket megosztó vasúti pályatest és környéke.
Iparág: porcelántárgyak és üvegtermékek gyártása, dekorálása
Írd alá a petíciót: Méregmentes Magyarországot!
https://www.flickr.com/photos/greenpeacehu/albums/72157673383105713

1998-ban egy korábbi olajszennyezés vizsgálata során a MOL Rt. területén egy másik szennyeződést, tetraklór-etilént fedeztek fel [1], amely a kutató fúratok alapján 15 méter mélységig leszivárgott a talajba. A Bálint Analitika Kft. 1999-es mérése során a talajvízben a határértéket 460-szorosan meghaladó mennyiségben mért tetraklór-etilént.
A szennyeződés valószínűleg jóval korábban, a KŐPORC működésének idején folyhatott ki. A zsírtalanításhoz használt vegyi anyag a homokos rétegből továbbterjedt és beszivárgott az alsóbb kavicsos, jó vízelvezető rétegbe. Az 59 355 m2 szennyezett területen a becslések szerint 251 161 m3 szennyezett víz lehetett jelen. A kármentesítés sorozatos késedelmei miatt megnőtt annak a lehetősége, hogy a szennyezés a talaj természetes és mesterséges hézagain, áttörésein keresztül alsóbb vízzáró rétegekbe jutva továbbterjed.
A legnagyobb kockázatot a tetraklór-etilénnek a környező családi házak ásott kútjaiban való megjelenése okozza. Egy családi ház kútjában [2] bizonyítottan meg is jelent a perklór-etilén-szennyezés: a mért érték (24,6 µg/l) duplája volt a határértéknek.
A tetraklór-etilén kloroformra emlékeztető, a víznél nehezebb, színtelen folyadék. A nemzetközi besorolás alapján B2-es kategóriába tartozik, azaz feltételezhetően rákkeltő, továbbá károsítja a központi idegrendszert.
A másik, azonosított szennyező anyag a szén-tetraklorid (több határozatban VOCI-ként szerepel), amely illékony, színtelen, a víznél nehezebb, édes illatú vegyszer. Vízzel nem elegyedik, de jól oldódik szerves oldószerekben. Több országban már kivonták a forgalomból, mert valószínűleg rákkeltő, mérgező, károsítja az ózonréteget, ráadásul igen stabil, több évtizedig is a légkörben marad. Ha valaki belélegzi, akkor szédülést, fejfájást, álmosságot, hányingert és hányást okozhat. Emellett irritálja a bőrt, lenyelve pedig hasmenést, hasfájást idéz elő. Régebben oldószerként és száraztisztításra használták.
Ha a szennyező anyagok terjedését nem sikerül megfékezni, azok könnyen az Ipoly vízrendszerébe juthatnak, és elérhetik a Duna-Ipoly Nemzeti Parkot [3] is.
Fel kell mérni a terület jelenlegi szennyezettségét és mihamarabb meg kell kezdeni a kármentesítést.
Mivel a felszámolás alatt álló KŐPORC fedezet hiányában nem tudja elvégezni a kármentesítést, ezért a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség még 2014-ben javasolta az állami szerepvállalást.
A szennyezés mértékéről és méretéről nem áll rendelkezésre aktuális információ, ezért a terület megtisztításának várható költségét nem lehet előre megbecsülni.2002-ben − az akkori információk alapján − 700 millió Ft-ra becsülték [3].
Az államosításokat követően, az ötvenes évek vége felé alapították meg a Finomkerámiai Országos Vállalatot (FOV), mely a hatvanas évek közepéig fogta össze az ország finomkerámiai vállalatait. A FOV irányítása alá tartozott a Kőbányai Porcelángyár is, amely 1959-ben kezdte meg a termelést Balassagyarmaton.
A hatvanas évek közepétől a Finomkerámiai Művek (FIM) [4] vette át a FOV szerepét. Ezt az időszakot tekintjük a hazai porcelángyártás, egyben a KŐPORC „aranykorának” is. Az üzemben laboratóriumi, egészségügyi és egyéb porcelántermékeket, háztartási eszközöket, üvegtermékeket gyártottak. A balassagyarmati porcelángyár is jelentős megrendelésekhez jutott akkor, amikor a lakótelep-építések nyomán megnövekedett az igény a különböző porcelánokra. A hetvenes években nagy volt a kereslet híradástechnikai alkatrészekre és más, az iparban használt eszközökre is, így a gyár kapacitását akkoriban tovább növelték [5].
A rendszerváltás után − több más porcelángyárhoz hasonlóan − a Kőbányai Porcelángyárat is privatizálták [4], ennek ellenére a gazdasági átalakulás nagy vesztesei közé tartozik.
A KŐPORC telephelyét 1994-ben felszámolási eljárás [2] keretében értékesítették. A perklór-etilén-szennyezést a MOL Rt. fedezte fel 1998-ban egy olajszennyezés vizsgálata során azon a területen, amely korábban a KŐPORC-é volt.
Az ARGUNIVER megbízásából a Bálint Analitika Kft. végzett vizsgálatot 1999 júliusában. [6] [7] [8] A mérések alapján „[…] a legmagasabb perklór-etilén koncentrációt a permsó fém-gyűjtőtartály közelében mutatták ki a K2 fúrási pontban (18 700 mikrogramm/liter), illetve a szabad fázisban tártak fel” (Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség előterjesztése [továbbiakban: KTF] 3442-1/2014.). Az összes halogénezett alifás szénhidrogénekre a határérték 40 mikrogramm˛/liter, amelyet 460-szorosan halad meg a mért érték.
A Wessling Kft. 2004-es mérésének [9] tanúsága szerint a szennyező anyagok bekerültek a környező családi házak kertjeibe és kimutathatók a kútvízből. A Vízy András u. 5. szám alatt található családi ház kútjában például a vegyszer mennyisége 24,6 mg/l volt, ami több mint kétszerese a normál (B) határértéknek.
A felszámoló 2007. február 16-án benyújtott beadványa szerint a VOCl-szennyezés (illékony klórozott szénhidrogén-szennyezés) bizonyos területeken egy, korábbi tevékenységekkel nem összekapcsolható olaj- és benzinszennyezéssel együtt fordul elő. A legnagyobb veszélyt azonban a perklór-etilén továbbterjedése jelenti.
6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet a földtani közeg és a felszín alatti víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekről és a szennyezések méréséről – irányadó a talaj- és talajvízméréseknél.
Nem volt. A szennyezés 1998-as felfedezését követően a Budapesti Felügyelőség jogelődje, a Közép-Duna-völgyi Környezetvédelmi, Vízügyi és Természetvédelmi Felügyelőség 1999-ben perklór-etilén kármentesítési terv kidolgozására kötelezte a KŐPORC-ot. Az ÁFI Felszámoló és Vagyonkezelő Zrt. a KŐPORC felszámolását lebonyolító szervként 2000 márciusában benyújtotta a végrehajtási tervet. A kármentesítés határidejének 2001. december 31-ét jelölte meg. A következő években a KŐPORC pénzügyi nehézségeire hivatkozva mind a kármentesítés megvalósításához, mind a kiegészítő tényfeltárás elvégzéséhez állami segítséget kért, melyet 2003-ban meg is kapott. 2005 márciusában a PROFES Környezetbiztonsági Programiroda Kft. átvállalta a kármentesítést [2] azzal a feltétellel, hogy az általa kármentesítésre benyújtott KIOP pályázat eredményes lesz. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium azonban felfüggesztette a KIOP-ot, így megszakadtak a tárgyalások a cég és az állam képviselői között. 2007-ben a Felügyelőség indoklása szerint továbbra sem állt rendelkezésre elegendő pénz a területen már évtizedek óta jelenlévő szennyezés felszámolására A zöldhatóság 3442-1/2014. számú rendelete alapján a kármentesítést legkésőbb 2015. december 22-ig végre kellett volna hajtani. Azóta nincs elérhető, friss információ a helyzetről.
- 1999 május-júniusában a Bálint Analitika Kft. részletesen felmérte a Kőporc telephelyén fellelhető felszín alatti vizek állapotát.
- 2004-ben a Wessling Kft. végzett méréseket és készített részletes jegyzőkönyvet (Balassagyarmat 2004/2540.) a talajvízben fellelhető szennyező anyagokról.
- „A 2004-től eltelt időszakra vonatkozóan − az akkor végzett kiegészítő tényfeltárási dokumentáció vizsgálatai óta − újabb információ nem áll rendelkezése.” (KTF: 3442-1/2014.)
Az 1998 óta eltelt időszakban több hatósági kísérlet is történt a kármentesítésre, de a tényfeltárás késlekedése és a KŐPORC folyamatosan fennálló fizetésképtelensége miatt a mai napig nem történt érdemi előrelépés.
[1] Környezetszennyezés Balassagyarmaton − origo.hu, 1999. január 23.
http://www.origo.hu/itthon/19990123kornyezetszennyezes.html#
[2] Az alapvető jogok biztosának jelentése az AJB-813/2012. számú ügyben − www.ajbh.hu, 2013. április
http://www.ajbh.hu/documents/10180/111959/201200813.pdf
[3] Mi maradt a Kőporc után − valasz.hu, 2002. május 10.
http://valasz.hu/itthon/mi-maradt-a-koporc-utan-4017
[4] Schleiffer E., Tóth L.: A finomkerámia gyártás helyzete Magyarországon. Építőanyag, 61. évf. (2009.) 3. sz. − epa.oszk.hu
http://epa.oszk.hu/02200/02231/00019/pdf/EPA02231_Epitoanyag_200903_077-080.pdf
[5] Nógrád Megyei Hírlap, 1971. április (27. évfolyam. 77-101. szám) − hungaricana.hu
https://library.hungaricana.hu/hu/view/NogradMegyeiHirlap_1971_04/?pg=40&layout=s
[6] Vizsgálati jegyzőkönyv − Bálint Analitika Márnöki Kutató és Szolgáltató Kft., 1999. május
[7] Vizsgálati jegyzőkönyv, Kromatogramok VOCl − Bálint Analitika Márnöki Kutató és Szolgáltató Kft., 1999. május
[8] Vizsgálati jegyzőkönyv, Kromatogramok TPH – GC − Bálint Analitika Márnöki Kutató és Szolgáltató Kft., 1999. május
[9] Vizsgálati jegyzőkönyv – Dr. E. Wessling Kémiai Laboratórium Kft., 2004. június
A szennyezett területek listája
Dunántúl
- Az ajkai vörösiszap-tározók
- Az almásfüzitői vörösiszap-tározók
- Bakony Művek, Veszprém
- Szennyezés a Dunaferr környékén
- A garéi veszélyeshulladék-lerakó
- Hidas, a volt Budapesti Vegyiművek telephelye
- A mosonmagyaróvári timföldgyár vörösiszap-tározói
- A neszmélyi vörösiszap-tározó
- Nitrokémia, Balatonfűzfő és környéke
Duna-Tisza köze
- Abasár ivóvízbázisának elszennyeződése
- A KŐPORC balassagyarmati telephelye
- Felsőtárkány, Berva-völgy
- BorsodChem Zrt., Kazincbarcika
- A Diósgyőri Gépgyár körüli szennyezések
- Illegális veszélyes hulladék és szennyezés Kiskunhalason
- A volt Lenin Kohászati Művek szennyezése
- Sajóbábony, a volt Észak-magyarországi Vegyiművek telephelye
- Tiszapalkonyai talaj- és talajvízszennyezés
Budapest és Pest megye
- A Budapesti Vegyiművek felszámolás alatt álló Illatos úti telephelye
- A Budapest Vegyiművek volt Kén utcai telephelye
- Feltáratlan szennyezések: Csepel Művek
- Cséry-telep
- Feltáratlan szennyezések: Metal-Art Zrt.
- Naplás-bányák
- A volt Óbudai Gázgyár
- A gyömrői PEVDI
- Lakóépületek alatti szennyezés Soroksáron
- Talajvízszennyezés Szentendrén
- Szigetszentmiklós, Bucka-tó környéke
- A törökbálinti Mechanikai Művek