1986–1997 között 5 millió tonna [1] vörösiszapot tároltak ezen a 33 hektáros területen. Az alumínium előállításakor keletkező vörösiszap – a bekerülő nátronlúg erősen lúgos kémhatása, illetve jelentős nehézfémtartalma (idegméreg ólom, rákkeltő kadmium, arzén vagy króm) miatt – veszélyes anyag.

Ugyan folyékony zagy már nincs a kazettában, azonban a fedetlen tározó kiporzása [2] kockázatot jelent a közeli településre és borászatra nézve, főként a száraz, nyári hónapokban.

Annak ellenére, hogy az Almásfüzitői Timföld Kft.-t már majdnem 20 éve bezárták, a rekultivációs munkálatokat a mai napig nem kezdték el.

Az almásfüzitői vörösiszap-tározókból vett minták [3] igazolják, hogy a zagy nehézfémtartalma hétszer magasabb a hazai termőtalajok értékeinél (Viczián, I. 2009). Ha az iszap bejut a talajvízbe, akkor a szennyezés továbbterjedve elérheti az ivóvízbázist és a termőföldeket.

A vörösiszapban található nátronlúg [4] a levegőben porként maró hatású, károsítja a légutakat és a tüdőt. Bár a kiporzást a völgy erdős domboldalai valamelyest mérséklik, a természeti környezetre és a közelben lakók egészségére így is hatással lehet.

Az ingatlan része a Natura 2000-hálózat Gerecse HUDI10003 területnek, valamint különleges madárvédelmi terület. Mivel Neszmély és a környező települések földrengésveszélyes [5] területek, így már csak emiatt is kiemelt figyelmet érdemelnének az ide telepített vörösiszap-tározók. Egy esetleges katasztrófahelyzetben több százezer m³ erősen lúgos anyag és vörösiszap kerülne a Duna vizébe, ami közvetetten veszélyeztetné a Dunakanyart és a Duna-Ipoly Nemzeti Park egyes részeit is.

A végső megoldás a vörösiszap és az esetleges további toxikus anyagok végleges eltávolítása lenne az érzékeny területről, ennek a beavatkozásnak azonban beláthatatlan költségei lennének.

• A tározót minél előbb rekultiválni kell. A folyamat részeként a felszínt egy vízzáró réteggel kell lefedni, amely megakadályozza a csapadékkal történő további kimosódást és a kiporzást. Fontos az esetleges felszín alatti szivárgások megakadályozása is.
• A területet körülvevő gátat folyamatosan ellenőrizni és javítani kell.
• A monitoring rendszert felül kell vizsgálni: a 100 db kútból és felszíni vízmintavételi helyből álló rendszer számos kútja mára kiszáradt, ahogyan a völgy lezárása miatt maga a Kántorkerti-patak is.

1941-ben a német Dunavölgyi Timföldipari Rt. megkezdte az Almásfüzitői Timföld Kft. gyárának építését. A termelés Magyarország legnagyobb timföldgyárában a második világháború után, 1950-ben indult. A Bakonyból és a Vértesből származó bauxitot dolgozták fel a Dorog és Tatabánya környékén lévő hőerőművek segítségével.

A gyár kezdetben 60 000 tonna timföldet állított elő, majd 1955–1963 között bővítették a termelést a magyar–szovjet timföld-alumíniumipari egyezményben foglaltak teljesítése érdekében, mivel innen szállították a Szovjetunióba a legtöbb timföldet. 1970-ben már 330 000 tonna/év kapacitással működött a gyár, és közel 2500 főt foglalkoztattak. Az 1980-as évek közepén az ország timföldtermelésének 40%-át adta az Almásfüzitői Timföld Kft.

A cég az almásfüzitői hét vörösiszap-tározó kazetta megtelése után 1986-tól a szomszédos Neszmélybe, a Kántorkerti-patak völgyében kialakított völgyzárógát mögötti VIII. számú vörösiszap-tározóba szállította hulladékát.

Az 1990-es években a KGST megszűnésével csökkentek a megrendelések, a kohászati timföld a nemzetközi piacon elvesztette versenyképességét. 1994-ben a bauxitfeldolgozással foglalkozó részleget leállították, ezt követően csak nem kohászati timföldet állítottak elő. Végül 1997-ben a 700 főt foglalkoztató gyár az alumínium árának csökkenése miatti veszteségek következtében befejezte a termelést.

A megszűnést követően a gyárterület hasznosítására alakult cég, az Almásfüzitői Iparfejlesztő és Hasznosító Kft. 2005-ben az Európai Unió Strukturális Alapjából 688 millió forintot nyert [6] egy barnamezős iparterület-rehabilitációs program keretében, míg a helyi önkormányzat 77 milliós önrésszel támogatta a projektet. Ebből a pénzből – közel 10 évvel a bezárást követően – megkezdődött a terület rekultivációja: az épületeket felrobbantották, majd kitakarítottak. A raktárakat felújították, mert a kormány eredetileg intervenciós célra, gabonaraktározásra kívánta igénybe venni, de végül nem használták fel az épületeket.

A vörösiszap-tározókra – a neszmélyi VIII. számú kazettát kivéve – a Tatai Környezetvédelmi Zrt. [7] rekultiváció címszóval veszélyes és nem veszélyes hulladékok tömegét hordta. A VIII. számú kazetta még lefedésre, rekultivációra vár. A lefedés az eredeti határidőre nem készült el, annak határidejét 2017. október 31-re módosították.

6/2009. (IV. 14.) KvVM-EüM-FVM együttes rendelet a földtani közeg és a felszín alatti víz szennyezéssel szembeni védelméhez szükséges határértékekről és a szennyezések méréséről – irányadó a talaj- és talajvízméréseknél.

Kútvízméréseknél: 201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről.

Az Öko-Depónia Hulladékkezelő Kft. megbízásából az ABU Hungary Mérnökiroda Kft. végzett a területen talaj- és vízvizsgálatokat, melyeknek eredményeit 2011 augusztusában értékelő jelentésben, majd 2012 januárjában és 2013 novemberében tényfeltárási záródokumentációban foglalta össze.

2015 szeptemberében „A neszmélyi VIII. számú vörösiszap-tározó által okozott feltételezett szennyezés kiterjedésének és továbbterjedésének komplex vizsgálata” [8] címen a Zsembrőterv Földtani és Környezetvédelmi Kft. is készített vizsgálatot, melyet később kiegészített. [9] Ez alapján a következő szennyező anyagokat észlelték a területen:

Talajvízben

• Ammónia: jellegzetes szúrós szagú, maró és mérgező hatású gáz. A talajvíz ammóniatartalma 2011. augusztusban vett vízminta alapján közel 40%-kal magasabb volt a megengedett határértéknél.
• Arzén: mérgező és rákkeltő anyag. 2009-ben a 10 µg/l „B” szennyezettségi határértéket meghaladó értéket mértek (11,7 µg/l), azóta az 1 µg/l kimutathatósági határérték alatti az arzénkoncentráció.
• Cink: 2009-ben a 200 µg/l „B” szennyezettségi határértéknek több, mint háromszorosa (690 µg/l), 2014-ben több, mint kétszerese (553 µg/l) volt jelen. 2015-ben 298 µg/l értéket mértek, amely még mindig jelenősen meghaladja a szennyezettségi határértéket.
• Nikkel: 2011-ben 33 µg/l értékű a 20 µg/l határértékhez képest.
• Molibdén: kis mennyiségben nélkülözhetetlen az élő szervezeteknek, ám nagyobb mennyiségben mérgező, májműködési zavarokat, valamint az állatkísérletek szerint nagy dózisban magzati elváltozásokat okozhat. 2009-ben a 20 µg/l határértéket meghaladó mennyiséget, 34,2 µg/l-t mértek, 2011 augusztusában 2,5-szeres, 2011 decemberében pedig közel ötszörös (92,7 µg/l) volt a mennyiség a megengedetthez képest.

Talajban

• A 2011 augusztusában végzett vizsgálat során nem találtak határértéket átlépő talajszennyeződést.
• 2013-ban azonban a nikkel esetében a 40 mg/kg-os határértéket közel kétszeresen meghaladó szennyezést mértek (75,9 mg/kg).
• A króm esetében a 2013-as vizsgálat során 88,4 mg/kg mennyiséget (a határérték 75 mg/kg) mértek.

Nem ismert.

• Az Észak-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség (továbbiakban Felügyelőség) 2009-ben tényfeltárásra kötelezte a Rekultív-Depónia Hulladékkezelő Kft.-t.
• A Felügyelőség határozatban előírta a kazettát kezelő cégnek a rekultivációt [2], a döntés ellen azonban kétszer is fellebbeztek. A rekultiváció elkezdésének végső határideje 2012. április 30-a lett volna.
• A Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal 2016. június 27-én kelt határozatában az ÖKO-DEPÓNIA Kft.-t kármentesítési monitoring végzésére, valamint a vörösiszap-tározó ún. „A” ütemű lefedésére kötelezte 2016. november 30-i határidővel, melyet 2017. október 31-re módosították. A kármentesítési záródokumentációt 2020. augusztus 31-ig kell a cégnek elkészítenie.

[1] Katasztrófák Tanulságai – Stratégiai jellegű természetföldrajzi kutatások – Az almásfüzitői vörösiszap-tározók – www.issuu.com, 2012. május 7.

https://issuu.com/greenpeacehu/docs/katasztrofak_tanulsagai_almasfuzito/14

[2] Magyar Nemzet: Porfelhő szállt fel a neszmélyi vörösiszap-tárolóból – hvg.hu, 2011. szeptember 21.

http://hvg.hu/itthon/20110921_porfelho_vorosiaszap

[3] Viczián István: Az almásfüzitői vörösiszap-zagytározók környezetgeomorfológiai viszonyai 2004. LII. évfolyam

http://www.mtafki.hu/konyvtar/kiadv/FE2004/FE20041-2_85-92.pdf

[4] A vörösiszap-szennyezés hatásai – katasztrofavedelem.hu

http://www.katasztrofavedelem.h

/index2.php?pageid=lakossag_kolontar_vorosiszap_hatasai

[5] Katasztrófák Tanulságai – Stratégiai jellegű természetföldrajzi kutatások – Az almásfüzitői vörösiszap-tározók – www.issuu.com, 2012. május 7.

https://issuu.com/greenpeacehu/docs/katasztrofak_tanulsagai_almasfuzito/14?e=4455218/3122106

[6] Őrzik a timföldgyár szellemét – kemma.hu, 2010. augusztus 17.

http://www.kemma.hu/komarom-esztergom/kozelet/orzik-a-timfoldgyar-szellemet-322677

[7] A kormány nemet mondott az almásfüzitői vörösiszap-tározót kezelő cég engedélykérelmére – 444.hu, 2015. augusztus 4.

http://444.hu/2015/08/04/a-kormanyhivatal-elutasitotta-az-almasfuzitoi-vorosiszap-tarozot-kezelo-ceg-engedelykerelmet

[8] A neszmélyi VIII. számú vörösiszap-tározó által okozott feltételezett szennyezések kiterjedésének és továbbterjedésének komplex vizsgálata – Zsembrőterv Földtani és Környezetvédelmi Kft., 2015. november

https://secured-static.greenpeace.org/hungary/Global/hungary/kampanyok/vegyi/mergezett_orokseg/Neszmely/Komplex%20vizsg%C3%A1lata%20-%202015.%20szeptember.pdf

[9] Kiegészítés a neszmélyi VIII. számú vörösiszap-tározó által okozott feltételezett szennyezések kiterjedésének és továbbterjedésének komplex vizsgálatához. A krómszennyezés vizsgálata – Zsembrőterv Földtani és Környezetvédelmi Kft, 2015. november

https://secured-static.greenpeace.org/hungary/Global/hungary/kampanyok/vegyi/mergezett_orokseg/Neszmely/Kieg%C3%A9sz%C3%ADt%C3%A9s%20-%202015.%20november.pdf